Avarba hulló könnyeső
dalát suttogja száraz ág,
szelíden int az elmenő -
ne nézz rám vissza szép világ!

Viszem magammal illatod,
tavaszi virágok bársonyát,
emlék a nyári éj, távoli csillagok,
az őszi színvarázs, téli zúzmarák.

Néha, ha érzel bús szelet,
gyengéden érintő fuvallatot,
valaki hirtelen rád nevet,
talán mindenben én vagyok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.