Eddig, ha szólt a száj,
csak hozzád beszélt,
neked dúdolt dalom,
szívem érted zenélt.

Érzések lágy takarója
ölelt hűvös hajnalon,
de már a csendet is
egyedül hallgatom.

Húrját vesztett lantom
hiába pengetem,
hajam arcomba hull
csendembe temetkezem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.