fátyolfüggöny mögött a létem
homályos képek
szellemeként köszönt rám a múlt
emlékek fakult ködébe bújt
tétova léptek
holnap talán már nem is emlékszem
mennyire fájt mi volt
hiszen lassan minden elköszön
intek vagy inkább legyintek
még gördül egy könnycsepp
mert a szél szemembe álnokul
apró tegnap-szilánkot fújt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.