Porba lehullva

görcsös kézzel

kapaszkodom

a megfoghatatlanba,

mely, mint sivatag homokja

pereg le vak szemeim előtt...

Látni szeretném,

mit nézni sem tudok,

kiáltanék, de fogaim között

csak csikorognak a mondatok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.