Úton vagyok

Zsebemben egy marék homok,
viszem magammal, ha elindulok.
A múlt bezárt, nyílnak a holnapok,
a mában én épp' félúton vagyok.
Peregnek kezemből a homokszemek,
mire elfogynak, végre nálad leszek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.