ülünk itt némán
csendünkbe fagyva
szavaink bénán
félig harapva
előttünk semmi
mögöttünk minden
egymással lenni
erőnk már nincsen
kihalt a színpad
a játéknak vége
vagyok és itt vagy
igen és mégse
hajolj meg kedves
lement a függöny
szemem bár nedves
látod, csak műkönny
felállunk lassan
tétova nézés
köszönünk halkan
nincs már kísértés...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.