Fehér arcán krumpliorr,
szája szinte csak vigyor.
Csodálkozó nagy szemek,
ruhája egy műremek.

Cipője is inkább csónak,
nem mestere a sok szónak.
Ha ő van kint a porondon,
kacagnak rajta, a bolondon.

Mikor zár a cirkusz este,
ruháját is mind levette,
eldobja a bohóc álcát,
láthatod a bánat ráncát,

Holnap, majd ha clown lesz újra,
trombitáját neked fújja.
Parókáját fölteszi,
és befelé folynak könnyei.

Élet ölel,
lásd zord halál!
Óvón simít
omló falon.
Nap ünnepel,
madár zenél,
virág kacsint,
szirma földre
lágyan lehull,
buja lombok
árnya vigyáz
elmúlt álmok
emlékein...

ülünk itt némán
csendünkbe fagyva
szavaink bénán
félig harapva
előttünk semmi
mögöttünk minden
egymással lenni
erőnk már nincsen
kihalt a színpad
a játéknak vége
vagyok és itt vagy
igen és mégse
hajolj meg kedves
lement a függöny
szemem bár nedves
látod, csak műkönny
felállunk lassan
tétova nézés
köszönünk halkan
nincs már kísértés...

hiszem, hogy jössz már felém,
csak nyomomat nem leled,
bánatom múló, átkozott telén,
majd tavaszba költözöm veled...
a morzsákat elszórtam. Ne félj,
biztos jelek vezetnek utadon,
a célban higgy, ne csak remélj,
hisz' magamat titkon mutatom...
ha megtaláltál beléd költözöm,
neked öltöm fel legszebb ruhám,
ragyogószín boldogság köntösöm
s ébredő létemmel ölellek puhán...

lépcsők, arcok,
megfakult
félhomályban,
elárvult rózsa
kopott kövön,
törött vázából
kiömlő vize
körbekúszta
lassan
álmaim szőtte
köntösöm...

Amikor gyűrögeted a szemed sarkából a maradék álmot, tudd, hogy egy szép nap vár rád. Éld úgy, hogy holnap is érdemes legyen folytatni...nincs semmi, ami ettől eltántoríthat...elvehetik a kedved, lehetnek olyan dolgok, amik elszomorítanak, egy-egy futó pillanatra reménytelenné tehetnek, de azután történik valami, amitől újra szép lesz a világ...így van ez... legyetek jók, vagy rosszak, mindegy...csak legyetek, mert lenni, élni érdemes...

Hinném, hogy értesz
és nem csupán félre,
tudom, hogy féltesz,
de megkérlek, végre
engedj el, nem kell
e rám rakott bilincs...
mit bennem keresel,
az számodra nincs.
Múló perc érintett
csupán egy éjszakán,
reggel tétován intett
s jel maradtam, talán
megőrzött tekintet
emlékeid festett falán.