hiszem, hogy jössz már felém,
csak nyomomat nem leled,
bánatom múló, átkozott telén,
majd tavaszba költözöm veled...
a morzsákat elszórtam. Ne félj,
biztos jelek vezetnek utadon,
a célban higgy, ne csak remélj,
hisz' magamat titkon mutatom...
ha megtaláltál beléd költözöm,
neked öltöm fel legszebb ruhám,
ragyogószín boldogság köntösöm
s ébredő létemmel ölellek puhán...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.