Barna bársonyba bújt a táj
takarója arany ragyogás
csendes alkonyatba
öltöztek a vízparti fák.
Nyugodt folyó zúgja
az áloméneket
apró fodrainak
az ágak intenek.
Az éj lassan leszáll
sötétjét lusta szellő hozza
egy röpke percre ő is megáll
majd e csodát kék lepelbe vonja...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.